Ma unokatesómért voltunk a reptéren.

Lehet, hogy már olvastátok, de légiirányító szeretnék lenni. Így nagyon szerettem volna és unakatesóm elé menni a reptéren, bár nem láttam semmit, de már érzem, hogy egyszet ott fogok dolgozni.

Reggel elég korán keltem, bevallom izgultam egy kicsit. Töltöttem le jó magyar zenéket, ne mulatósra gondoljatok. Segítettem Anyának a vendégházba ágyathúzni, mert jöttek ma a lengyelek délután. Van egy nélam kisebb, egy nagyobb Öcsivel egyidős és egy kicsi Öcsinél kisebb lányuk. Minden évben jönnek, de a legnagyobb csajszival már két éve megértjük egymást angolul. Délután felkerekedtünk, vittük a kisebb uncsitesómat is, vagyis már ő is tizennyolc, de nekem ő a legfiatalabb unokatesóm. Beültünk a Burger Kingbe (így elvesztettem Burger King szüzességem) és olyan finom szendvicset ettem, igazi paradicsommal, ez nekem azért volt fura, mivel én a mekis kajához vagyok szokva. A repülő olyan kilenc óra küröl ért be, de fél tíz volt, hogy velvettünk unokatesómat. Nagyon fáradt volt már, de Apával végigbeszélte az utat én meg addig hátul beszélgettem a másik unokatesómmal. Este tizenegy körül értünk haza.